Forrás: Irrigazette 114. szám 2009 Szeptember
Csepegtető öntözés házikertben
A mikroöntöző rendszerek egyre szélesebb körben hozzáférhetőek és egyre inkább alkalmasak házikertek és közparkok ágyásainak öntözésére. Eredetileg zöldségtermesztő ültetvények, gyümölcsös kertek, sövények, üvegházak és palántanevelő telepek öntözésére használták, de mára a házikertekben is kiválóan alkalmazhatóak.
Előnyök
A csepegtető rendszer kis intenzitással juttatja ki az öntözővizet a talaj felszíne fölött nem sokkal, vagy közvetlenül a talaj felszínére, illetve speciális eszközök alkalmazásával akár a talaj felszíne alá is. Ezzel a módszerrel a felszíni vízelfolyásból, valamint a párolgásból adódó veszteségek minimálisra csökkenthetőek. További előnye, a csepegtető rendszereknek, hogy kizárólag a növények gyökérzónájában nedvesítik át a talajt. Idővel, a növények növekedését követve átalakítható, cserélhető, vagy amennyiben a vízforrás paraméterei megengedik könnyedén bővíthető utólag telepített növények öntözéséhez. A csepegtető gombák igény esetén cserélhetők vagy lezárhatók, az egyes csőszakaszok kiiktathatóak, vagy áthelyezhetők. A használaton kívüli csepegtetőcső szakaszokat érdemes ledugózni.
Hátrányok
Amennyiben túl nagy az osztástávolság, vagy túl kevés csepegtető gomba jut egy adott területre, fennáll a veszélye, hogy a növények gyökérzete nem szövi át a teljes talajszelvényt, hanem csak a nedvesített területet. A talaj felső rétegében igen nehéz érzékelni a víz szivárgásának mértékét, így nehéz megállapítani, hogy a rendszer megfelelően működik-e vagy sem. Bár ezen probléma orvoslására létezik egy jelző szerkezet, ami megmutatja, hogy a rendszerben van e vízáramlás vagy nincs. Az ilyen rendszerek rendszeres karbantartást igényelnek a hatékonyságuk fenntartása érdekében, csakúgy, mint a szórófejes öntözőrendszerek. A szűrt víz, a megfelelő nyomáscsökkentő, valamint a vákuumzáras, öntisztító csepegtető elemek nagyban csökkentik az eltömődés lehetőségét.
Kikötések
A legnagyobb hátránya a csepegtető öntözésnek, hogy a rendszer nagyon érzékeny az öntözővízben lévő részecskék, valamint különböző kémiai és biológiai folyamatok hatására bekövetkező eltömődésre, ezért az alábbiakat minden esetben be kell tartani:
Az öntözővíz minőségének megfelelő, gondosan megtervezett szűrőberendezés beépítése.
A telepítéskor fokozottan kell ügyelni, hogy a csepegtető csőbe semmiféle szennyeződés ne kerülhessen. Amennyiben erősen szennyezett vízzel, vagy algás vízzel öntözünk, a rendszert az öntözési szezon végén alaposan át kell mosatni.
Másik jelentős hátránya, hogy a telepítésnek nagyon megbízhatónak kell lennie, mivel az öntözött növények csekély víztartalékot tudnak felhalmozni, így bármilyen telepítési hiba végzetes lehet a növények számára.
Csepegtető elemek alkalmazása és elhelyezése
A csepegtető elemeket úgy kell elhelyezni, hogy az öntözővíz elérje a növények gyökerét. A gyökerek arra nőnek, ahol megfelelőek a körülmények számukra, elsősorban arra, ahol megfelelő egyensúly van a talaj víz és levegőtartalma között. A csepegtető rendszert minden esetben az öntözött növények vízigényének megfelelően tervezzük meg. Frissen telepített növények esetében győződjünk meg arról, hogy a csepegtető elemek a gyökérlabda fölé kerüljenek.
Általában a nagyobb növényeknek a gyökérzete is nagyobb és kiterjedtebb. Nagyobb méretű és nagyobb vízigényű növények esetében nagyobb darabszámú csepegtető elem szükséges.
A csepegtető elemek kihelyezését meghatározza még a talaj típusa is, ugyanis nem mindegy, hogy agyag, vagy homok talajon öntözünk. Az öntözővíz talajban történő lefelé irányuló mozgását ellensúlyozandó homok talajon 30cm, termőtalajon 45cm és agyagtalajon 60cm távolságra helyezzük egymástól. Amíg agyagtalajon 1-2 csepegtető elem elegendő egy növény köré, addig homoktalajon 2-3 csepegtető elemre lesz szükség, hogy megfelelő területen átnedvesítse a talajt.
a) Mikroöntözés tőöntözők segítségével b) Mikroszórófejes öntözés
Több lágyszárú öntözése egyetlen csepegtető elemmel
Fához vagy bokorhoz tartozó talajfelszín
Talajfelszínre telepített csőhálózat
Talajfelszín alá telepített csőhálózat
Eszközök
Két féle csepegtető elem létezik: A normál, azaz nyomásra érzékeny, valamint a nyomáskompenzált. A normál csepegtető elemek vízhozama az üzemi nyomás emelkedésével fokozatosan nő. A nyomáskompenzált csepegtető elemek vízhozama egy bizonyos nyomástartományon belül állandó marad. Az utóbbi években a gyártó cégek jellemzően nyomáskompenzált termékeket állítottak elő. A turbulens áramlás elvén, valamint a membránnal működő csepegtető elemek kevésbé hajlamosak az eltömődésre. A csepegtető elemeket (csepegtető gombákat) csatlakoztathatjuk közvetlenül a megtápláló vezetékre, vagy ¼”-os (6/4-es) mikroöntöző cső végére is. Az egyes termékek általában színkódoltak a vízkijuttatásuk alapján, de ügyeljen arra, hogy az egyes gyártók eltérő színkódokat használnak, így érdemes egyetlen gyártótól vásárolni a csepegtető elemeket.
A tőöntözők olyan vízkijuttató elemek, melyek időegység alatt nagyobb vízmennyiség kijuttatására képesek egy körív vagy körcikk minta mentén. Ezek nagyobb növények öntözésére alkalmasak, mint például rózsák vagy bokrok, valamint alkalmasak a frissen ültetett növények, elsősorban fák és cserjék körüli vízgyűjtő tányér feltöltésére is. Némelyek vízkijuttatása 0 és 132 l/h között változtatható.
A mikroszóró fejek porlasztott vízsugarat juttatnak ki nem sokkal a föld felszíne fölött. Ezek a szerkezetek teljes-, fél- és negyed kört öntöző változatban kerülnek forgalomba. Ezek alacsonyabb nyomáson, de hasonló elven működnek, mint a normál szórófejes rendszerek. Mikroszóró fúvókák már spray szórófej házakba is szerelhetőek, így nem csúfítják el a kiemelő pálcák a kertet, amikor nincsen öntözés. Ezek nem annyira hatékonyak, mint a csepegtető rendszer, mely közvetlenül a talajfelszínre juttatja ki az öntözővizet, valamint ügyelni kell a megfelelő üzemi nyomásra, nehogy a fúvókák túlporlasszanak.
A rendszer általános felépítése
Egy csepegtető vagy mikroöntöző rendszert a barkácsoló kedvűek is könnyedén össze tudnak állítani, mivel itt a megtápláló vezetéket nem minden esetben kell a föld alá telepíteni, mint a szórófejes öntözőrendszerek esetében. A vízforrás lehet egy kútból, vagy tóból vizet nyerő szivattyú, egy leállás egy meglévő öntözőrendszerről, vagy egyszerűen egy kerti csap is. Adott esetben egy meglévő nagynyomású szórófej alól is le lehet ágazni mikroszóró fejekkel, például egy Dripmaster leállás segítségével, de ebben az esetben figyelembe kell venni a meglévő rendszer paramétereit és kerülni kell annak túlterhelését. Egy másik esetben, amikor egy gyepes területből vetemény, vagy virágágyás lett, a meglévő szórófejek csatlakozásit is fel lehet használni a csepegtető rendszer megtáplálására, de ebben az esetben le kell dugózni a csatlakozásra nem használt többi szórófejet az adott zónán, mivel a csepegtető rendszer nem működhet együtt szórófejes rendszerekkel.
Fixen, véglegesen letelepített csepegtető rendszereknél a szükséges szerelvények sorrendje a következő a megtáplálásnál: Visszacsapó szelep, mágnesszelep, szűrő és nyomáscsökkentő. A mágnesszelep az öntözéstechnikában már jól bevált mágnestekerccsel ellátott, automatika által vezérelt szelep legyen. A visszacsapó szelepre azért van szükség, hogy az ivóvíz hálózatot megvédjük a csepegtető csövön esetlegesen visszaszivárgó szennyeződésektől. Egy 150 és 200 mesh közötti szűrési teljesítményű szűrő megfelelő szűrést biztosít normál hálózati víz esetén. Ennél nagyobb szűrési teljesítményű szűrő még tisztább vizet biztosít, de itt nagyobb a szűrőbetét eltömődésének veszélye, így gyakrabban kell azt tisztítani.
Az öntözéstechnikában használt Y vagy T szűrők teljes mértékben megfelelnek a célnak, mivel ezeket ellentétben az „in-line” típusú csőszűrőkkel, a csőcsatlakozások megbontása nélkül lehet tisztítani. A csepegtető rendszerekhez feltétlenül szükséges egy nyomáscsökkentő, mely biztosítja az optimális üzemi nyomást a vízkijuttató elemek számára.
Javasoljuk, hogy jó minőségű anyagokat használjanak, melyek éveken át megbízhatóan fognak működni. Amennyiben a kerti csapról történik a csepegtető rendszer megtáplálása, javasolt egy elosztó Y elem felszerelése a csapra, így az elosztó másik ágán bármikor lehet vizet vételezni. A csepegtető rendszer mindig saját, külön zónán, öntözési körön legyen, sose kössük a szórófejek nagynyomású körére. Egy öntözési körön belül nyugodtan lehet keverni a különböző vízkijuttatású csepegtető elemeket, hogy a területen lévő eltérő vízigényű növények a számukra megfelelő mennyiségű öntözővizet kapják, ugyanakkor nem szabad keverni a csepegtető elemeket és a mikroszóró fúvókákat egyazon zónán. Az egy megtáplálástól számított csepegtető cső hossz ne haladja meg a 60métert 16mm külső átmérőjű csepegtető cső esetén, illetve a 90 métert 20mm külső átmérőjű csepegtető cső esetén. Ez egy kisebb rendszer esetében 6-18 liter/perc vízfogyasztásnak felel meg. Ebben az esetben a megtápláló cső legalább 25mm külső átmérőjű KPE cső legyen. Nagyobb rendszerek esetében, ahol a vízhozam 30l/min fölötti, használjon 32mm külső ármérőjű KPE csövet megtáplálásra, de itt se lépje túl az előbb említett 60-90 métert. Amennyiben a szükséges csepegtető cső hosszabb, mint 60-90 méter, táplálja meg a csepegtető csövet több helyen, hogy a fenti kritérium teljesüljön. Mindig ügyeljen arra, hogy az egy zónán elhelyezett csepegtető elemek összes vízkijuttatása ne lépje túl a vízhálózatban rendelkezésre álló vízmennyiséget az adott üzemi nyomáson mérve. Ügyeljen arra is, hogy a megtápláló vezetéket is az adott zóna vízfogyasztásához méretezze. Amennyiben a vízhálózat üzemi nyomása alacsony, használjon olyam csepegtető elemeket, melyeket ilyen kis, 1-1.4 bar közötti nyomásra terveztek. Lejtős területen a rendszer legalacsonyabban lévő pontján helyezzen el egy csepegtető elemet, vagy egy ürítő szelepet, hogy a rendszer a fagyok beállta előtt leüríthető legyen.
Tervezési és kivitelezési ötletek
A rendszer üzemeltetése
A rendszereket általában úgy tervezik, hogy a növénytelepítés után hetente egy órát üzemeljenek. Ennek megfelelően kell a csepegtető elemek számát és vízkijuttatását változtatni. Homoktalajon, vagy nagyobb vízigényű növények esetében szükséges lehet a heti kétszeri öntözés. Ugyanakkor az őshonos vagy szárazságtűrő növények nem fejlődnek megfelelően, ha a talaj folyamatosan nedves, így ebben az esetben a rendszert hetente egyszer vagy akár csak pár hetente üzemeltessük, és a köztes időben hagyjuk kiszáradni a talajt. A frissen telepített őshonos vagy szárazságtűrő növényeket kezdetben heti 4.5 liter vízzel öntözzük, majd miután beálltak a növények, növeljük az öntözések közötti időt.
Az évelő és egynyári növények öntözésére közepes, heti 9 literes vízmennyiséget juttassunk ki csepegtető gombák vagy csepegtető cső segítségével. A konténeres bokrok és cserjék, melyek kb.22 literes edényben vannak, heti 17-26 liter öntözővizet igényelnek. Nagyobb vízigényű bokroknál használjon nagyobb, szárazságtűrő növényeknél pedig kisebb vízkijuttatású csepegtető elemeket. A nagyobb bokrok, cserjék akár heti 44-52 liter öntözővizet is igényelhetnek. Ellenőrizze a talaj nedvességtartalmát, nehogy túlöntözze azt, mivel a túl sok víz akár meg is ölheti az újonnan telepített növényeket. Egy beállt díszfa vízigénye elérheti a heti 44 litert, minden 2,54cm-nyi törsz átmérőnként. Például egy 5 centiméter törzs átmérőjű fa heti 66-88 liter öntözővizet igényel. Kezdetben használja a fenti útmutatót, de az öntözés utáni napon ellenőrizze a talaj nedvességtartalmát a gyökérzónában, és szükség esetén módosítsa az öntözési időket. A növények ültetése és a csepegtető rendszer telepítése előtt megfelelően készítse elő a talajt műtrágya bekeverésével, vagy csak egyszerűen forgassa át a talajt. Előkészítetlen, rossz vízelvezetésű talajon a túlöntözés a növények pusztulását eredményezheti.
Karbantartás
A tavaszi első öntözés előtt öblítse át a rendszert, hogy kimossa belőle az esetlegesen felgyülemlett szennyeződéseket. Tisztítsa ki a szűrőt. Zárja le a szárnyvezetékek végét, helyezze nyomás alá a rendszert, majd győződjön meg róla, hogy a vízkijuttató elemek megfelelően üzemelnek. Szűkség esetén tisztítsa meg a csepegtető elemeket és a tőöntözőket tiszta folyóvíz alatt, vagy sűrített levegővel. A vegetációs időszak alatt rendszeresen ellenőrizze az öntöző elemeket és szükség szerint tisztítsa meg azokat, hogy a rendszer mindig a lehető legjobb hatásfokkal üzemeljen. Egy csőtörés vagy javítás után alaposan mosassa ki a rendszert, nehogy az öntöző elemek eltömődjenek. Amennyiben nem városi ivóvízhálózatról, hanem kútból vagy víztározóból öntöz, gyakrabban tisztítsa a szűrőt.
A csepegtető rendszerek téliesítése minimális teendőket igényel. Amennyiben ideiglenesen kialakított rendszerről van szó (csapra szerelt), távolítsa el a mágnesszelepet, a visszacsapó szelepet, a szűrőt, valamint a nyomáscsökkentőt és télire tárolja fagymentes helyen. Nyissa ki a szárnyvezetékek végét, hogy a rendszerből a víz le tudjon ürülni, főleg akkor, ha a rendszer legmélyebb pontján nincs elhelyezve vízkijuttató elem, vagy automata ürítőszelep. Miután a víz kiürült a rendszerből, zárja vissza a szárnyvezetékek végét. A KPE és LPE csővezetékeket a fagy nem károsítja, ha már leürítette belőlük a vizet. Azokból a rendszerekből, melyekben sok az elágazás, nem minden esetben tud leürülni a víz gravitációs úton, így ezeket a rendszereket sűrített levegővel ki kell fúvatni. A vízkijuttató elemeket, tőöntözőket, csepegtető gombákat kint lehet hagyni a tél folyamán, a fagy ezekben sem tud kárt tenni. Amennyiben nyomáskompenzált elemeket, vagy visszafolyásgátlót alkalmaztunk egy rendszerben, azt minden esetben kompresszorral kell kifúvatni a téli fagyok beállta előtt.
Fagyás következtében elrepedt visszacsapó szelep
Tények
A csepegtető öntözés a többi öntözési módhoz viszonyítva víztakarékos.
A szabdalt, tagolt területek egyszerűbben megöntözhetőek csepegtető öntözéssel.
A csepegtető öntözés kis intenzitással használja fel a rendelkezésre álló vízkészletet, nem terheli meg nagymértékben a vízhálózatot, így akár öntözési tilalom esetén is alkalmazható.
A csepegtető eszközök könnyedén összeszerelhetőek, így akár barkácsoló kedvűek is könnyedén telepíthetik.
